"Adok neked valamit", mondtam, és
elényújtottam összezárt markom,
s ő csodálkozva nyitotta szemét,
mi lehet az, mit kezemben tartok.
"Egyszerű ajándék. De hatalmas.
Nagyobbat talán nem is adhatok.
Hogy átnyújtsam, az idő épp alkalmas.
De vigyázz rá. Mert törékeny. Nagyon."
Már nyújtotta kezét, hogy elvegye,
de elkapta, s döbbenten rámnézett;
észrevette, hogy öklöm megremeg,
és ujjaim közt az ajándék vérzett.
Szétnyitottam markomat, s ragyogó
szemmel nézte immár kincsemet;
a kezemben védtelen dobogó,
mellkasomból kitépett szívemet.
2 hozzászólás
Huh. a csattanó megérintett, köszi!
W
Tudtam, hogy ez lesz, szerintem sejthető volt, én kicsi giccset éreztem, de lehet tévedek. De csak árnyalat.
Üdv