Nem tudtam, mit vigyek neked,
Hogy szép legyen majd az a nap.
Mikor, lágyan fogom kezed
A feldíszített fa alatt…
Minek örülnél igazán?…
Mi az, mi felvidítana?…
Ha majd szemedből csillan rám
A szép karácsony éjszaka…
Hiába néztem villogó,
Fényes kirakatüveget,
Lázas arcomba fújt a hó
És nem találtam ötletet.
***
S most itt állunk a fa alatt.
Nem hoztam ékszert, díszeset.
Ajándéknak más nem maradt,
Fogadd el tiszta szívemet!
4 hozzászólás
Szép, meghitten egyszerű karácsonyi vers.
Köszönöm kedves Irén!
Örülök, hogy tetszett…
Üdv.: Barna
Szia Braunel! 🙂
Látom, ez nem csak nekem tetszett! 🙂
Nincs annál értékesebb ajándék, mint amit átnyújtottál a fa alatt, s mindezt egyszerű csomagolásban, mindenféle túldíszítést mellőzve tetted.
Nagyszerű gondolatok, gyermekien tiszták, fényük belülről árad. Szeretem az ilyen verseket.
Jó volt olvasni! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Köszönöm kedves Kankalin!
Nagyon örülök a szavaidnak…
🙂
Üdv. : Barna