Mélyről kúszó, gerjedő vágyak
az időtlenség e birtokán,
s fellobogtál áramlatában,
mint életre ítélt lángolás.
A részed e Föld, s a Nap fényén,
az átható ég, kék bársonyán,
lásd a természet ölelését,
s mert itt lehetsz te is, csak csodáld!
Lázongj, küzdj, s a valódra eszmélj,
maradj igaznak, bármi forr át,
egyszer élhetsz azzal, hogy lettél,
a tudat, s érzés hullámhosszán.
Most rezgő átmenet vagy erre,
s majd atomjaidra visszahullsz,
utat nyitva más, új tüzeknek,
míg emléked homályába múlsz.
De még az örvények árján ringsz,
e vadvilág bűvös színterén,
élvezd ezt az élményt soká, hisz
legszebb ajándék a létezés.
2 hozzászólás
Kedves Attila!
Hogy mennyire így van ez, nagyon.
🙂
Örülök, hogy megtaláltam a versedet.
Szeretettel: Szabolcs
Köszönöm kedves Szabolcs, örülök, hogy olvastál.
Barátsággal
Attila