Hiány…
mit a magány karmával hasított belém,
minden eltűnt… s maradt csak a halvány remény…
A hit…
hogy utadról visszatérve emlékszel rám még,
s tán enyhül a fájdalom, mely azóta is tép…
Napok…
mik egymást követve el csak lassan tűntek,
sorsom vihara kínzó sebeivel büntet…
Szavaid…
most is édes tüskeként marják szívem,
jövőnk, halvány képét még erővel hiszem…
Lelkemben…
parányi érzéscseppek, őrizték a vágyat ,
s űzték távol tőlem a sok gonosz árnyat…
Még léteznek…
és kezedet érintve majd érzem megint,
mert a tudat, hogy vagy, újra arcon legyint…
De akarlak…
ha fáj is, s ellene ember semmit sem tehet,
hisz tudom, hogy egy út van csak, s az előre vezet!
8 hozzászólás
Szia Angel!
Tetszett ez a versed, megtaláltál a hangulatával.
Örülök, hogy olvastalak!
Gyémánt
Szép, megható a versed. Gratulálok!
szia Angelface!
mit lehet erre mondani…
a versen keresztül áramló akaratot
és érzést csak akarni lehet!!
ellenálni neki; soha…
csodálatos…
szeretettel leslie
Szia:)
Nagyon szép ez a versed is!Többször elolvastam és csodálatossan megírtad!
Szeretettel ölellek:Kriszti
Köszönöm mindenkinek hogy olvasott, és nagyon örülök, hogyha tetszett! A.
Nagyon érdekes versformában, szépen megfogalmazva, mély gondolatok foglaltál versbe. Örülök, hogy elolvashattam.
Üdv. Kata
Kedves Kata!
Köszönöm, hog olvastál!
A.
Hiány
Hit
Napok
Szavaid lelkemben még léteznek
Akarlak!
Akár egy külön kis vers. Érdekes volt összeolvasni ezeket a kiemelt kezdő sorokat, valószínű, hogy Neked is volt célod ezekkel.
Erős érzelmekről árulkodik.
Gratula
Szirom