Meggyújtom a gyertyát, s rendületlen bízom,
Míg a komor éj lassan álomra szenderül.
Égő szemeimmel vallomásom írom,
Ahol minden mondat egy érzéssel szembesül.
Még nem ismerem hangod, mégis kristálytisztán hallak,
Zakatol a vérem, és így sóhajt a szám: akarlak!
Soha nem látott csodákról énekel a mező,
Felszabadulva dalol egy gerlice,
Hangjukkal a fölvillanó reményt hívják elő,
Száz éve nem örültek már ennyire!
Hisznek, ahogy én is kapaszkodom a hitbe:
Ma újból megbékélés költözhet e szívbe!
Nincs hétpecsétes titok, ezúttal mindent kimondok:
Én már a Messiásra sem várok Tenálad jobban!
Egy oly hosszú rejtélyre teszek véglegesen pontot,
Te vagy az, kitől öreg szívem ifjú hévvel dobban!
Hangos vonzalom hevít, nem jön a csönd, amely elaltat,
A mennyezeten is e hét betűt olvasom: akarlak!
Az erdő mélyéről fölharsan egy varjú,
Rekedt dühe szétárad, előtör a bűnöm.
Egy elesett vadkan vészjóslóan jajdul,
Nagy fájdalma az enyém, el hiába űzöm!
Le kell zárnom a múltat, s nem tekinteni vissza,
Helyrehozni a vétket a legkeményebb vizsga!
Nem csalhat meg a bizalom, hogy egyszer átölelhetlek,
S megcirógat minket a viszonzott érzelem!
Kétségek s gyilkos szenvedélyek többé nem gyötörnek,
De általad új tartalmat nyer az életem!
Nem mállik szét testem egy korhadt fa tövében,
S vigaszt sem keresek a szeretők ölében!
Megcsókolom arcod, mely üde, akár a hajnali harmat,
Egész biztosan tudom, hogy szeretlek, s csak Téged akarlak!
23 hozzászólás
Kedves Tamás !
Abban biztos vagyok nagyon szereted azt a lányt.Talán Ő dobbantotta meg legjobban ott bent az a kis motort.
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta!
Én is úgy gondolom.
Valaki nagy hatással volt rám.
Köszönöm a soraid és az értékelést.
Szeretettel:Tamás
Kedves Tamás!
Kedves Tamás megértelek, habár hiába mulnak az évek, de azt a bizonyos érzést sohasem feledi el az ember. Tegyél meg mindent, hogy megkapd, mert egy nemsikerült valami, sohasem tud fájni annyira, amikor tudod, hogy tőled telhetőt mindent megtettél érte, mintha később, ha csak egy dolog is van amire rá tudod mondani: Bár csak azt is megpróbáltam volna. Ez az az érzés, amit az ember sohasem tud elfelejteni. Abszurd az egész, mert nem egy megtett, henem egy megnemtett érzés.Talán erröl jött az a közmondás is: A fiatalkori bűnjeiböl, késöbb az ember csak azokat bánja meg, amelyeket nem követett el. Nekem is vannak ilyen gondolataim. Ezért, fel a vitorlákkal, és teljes erővel előre!!! MInden jótT
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Ez igaz, most az én életemben is elérkezett az időszak, amikor végleg le kell zárni az összes múltbéli eseményt, és tiszta lappal új életet kell kezdeni.
Ez a vers is már ennek a reményében íródott.
Teljesen egyetértek veled, és köszönöm a biztatást, mindent meg fogok tenni az ügy sikeréért.
Üdv.:Tamás
Kedves Tamás!
Gyönyörű a szerelmet óhajtó versed. "Te vagy az, kitől öreg szívem ifjú hévvel dobban!" Ezek a szavak, különösen az öreg szív, kicsit megmosolyogtatott. Szegény öreg fiú… gondltam magamban, amikor olvastam.
Viszont örülök annak, hogy versedben az óhaj már a múltbéli szomorú hangulatot felváltotta, s még a gondolat is derűlátóvá tett.
Nekem a vers igazán tetszik.
Szeretettel üdvözöllek: Kata
Kedves Tamás!
Nagyon szeretem ezt a műfajt!
S olyan csodálatos vallomást írtál,
hogy ettől biztos elolvad az a lány, ha odaadod neki!:):):)
Gratulálok!
Lyza
Kedves Jerrynostro!
Örülök, hogy olvashattam legutóbbi versedet! Nagyon szép lett, bár kapnék én is ilyen vallomást valakitől… Üdv
Köszönöm szépen!
Olvassátok el többször is, mert ez volt az utolsó szerelmes vers, amit írtam!
Eskü kötelez, ami még bennem maradt, majd valaki más megírja helyettem.
Köszönöm, hogy nálam jártatok.
Szeretettel:Tamás
Szia Jerrynostro!
Ez káprázatos! Jó volt olvasni! Kár, hogy nem írsz több ilyent! De ha eskü kötelez, megértem!
Gratulálok a vershez is, erőt az eskü betartásához, mert a helyedben és nem tenném!
Üdv: Kankalin
Sziaaa:)
Nem szeretnék személyeskedni de felfedeztem valamit a versedben, amire rá szeretnék kérdezni. Nos, erre "Még nem ismerem hangod, mégis kristálytisztán hallak" <–Neten ismerted meg vagy látásból ismered a Nagy Ő-t?:) Erre nagyon kiváncsi volnék, tudom nem illik, de legfeljebb hamarabb megöregszem idő előtt.:D Amúgy nagyon tetszik a versed, nagyon szép lett a szerelmi vallomásod és örülhet, aki kapja. Becsülje meg, mert az ember, nem mindenap kap ilyet, tegye el és nézegesse majd öregköréban a hintaszékében ülve:) Örültem, hogy olvashattalak ismét!
Eddie
Kedves Kankalin!
Borzalmasan nehéz a szerelemről írni.
Főleg, ha alig van esély a beteljesedésre.
Azért fogok még írni, és ha nem is ennyire közvetlenül és személyesen, előjön majd a szerelem témája is.
Nagyon szépen köszönöm a véleményed, nekem is olyan jól esett elolvasni.
Üdv.:Tamás
Szia Eddie!
Mondhatom, csodásan ráéreztél a dologra, mert még nem ismerem személyesen az illetőt, csupán közvetett úton beszélgettünk.
De mivel elég értelmetlen volna egy nem ismert emberbe beleszeretni, itt inkább a lehetőségen van a hangsúly, hogy mi lenne, ha ő volna az, mert mindig jó szívből szeretni valakit.
Ez a sor pedig tetszett, mert kifejező, ezért írtam bele a versbe.
Úgy is fogalmazhatok, ez a vers egy előleg volt, hátha később eljön a Nagy Ő.
Köszi, hogy írtál és jogos volt a kérdésed.
Üdv.:Tamás
Ezt nevezik telepátiának vagy minek is. Lényegtelen. Köszönöm a válaszodat, örültem, hogy megtudtam. Talán eggyel több az őszhajszálam. :)))) Nem baj, majd eltünik.
Eddie
Egyébként már megbántam, hogy megírtam.
Soha többé nem írok a szerelemes verset, legfeljebb kívülállóként elemzem azt a verseimben.
Úgyis másképp gondolkozom, mint az átlagemberek, és nagyon kevesen értik a lényeget.
Tamás
De miért?
"Sose bánd azt amit megtettél, csak azt bánd, amit mééééég megtehettél volna" Szerintem meg jó, ha kiírjuk magunkból az érzéseinket. Legalább is én így gondolom. Szóval soha ne fojtsd el az érzéseidet. Nem azt mondom, hogy egyből ugorj fejest a Dunába, ha szerelmes lettél…csak ne fojtsd magadba:)
üdv Eddie
Kedves Eddie!
Köszönöm szépen a biztató szavaid, elég felindult voltam, természetesen nem bántam meg, hogy kiírtam magamból ezt a vallomást.
Most már biztosan tudom, hogy csak fellángolás volt az egész, de a vers megmarad szép emléknek.
Nem ugrom fejest a Dunába, szerintem is nagyon jó dolog versbe önteni a saját érzéseinket, hiszen azok a hiteles alkotások, melyeket tényleg átélünk.
Kedves tőled, hogy visszaírtál.
Köszönöm.
Üdv.:Tamás
Szia J.N.!
Szerintem ne add fel, mindig vannal meglepetések, higgy nekem! Előre! Szorítok!
Szeretettel: Kankain
Kedves Kankalin!
Meggyőztél, próbálok optimista lenni.
Igazad van, meglepetések mindig történnek.
Ha nem, a vers úgyis megmarad emléknek.
Nagyon szépen köszönöm a biztatásod!
Szeretettel:Tamás
Szia!
"Rekedt dühe szétárad, előtör a bűnöm.
Egy elesett vadkan vészjóslóan jajdul,
Nagy fájdalma az enyém, el hiába űzöm!"
Tessék elűzni a fájdalmat!
Egy ember Pablo Neruda verséből idézek:
"Szeretlek, nem tudom, hogy mikortól és mivégre,
gőg és probléma nélkül egyszerűen szeretlek,
így szeretlek, mivel nem tudok másként szeretni,
csak így, csakis e módon, hogy nincs külön te, nincs én,
oly közel, hogy enyém a kezed a mellemen,
oly közel, hogy pillád az én álmomra zárul"
Szerintem ilyen a nagy szerelem!
Üdv: Mónika
Szia Mónika!
A nagy szerelemnek ugyanúgy része a fájdalom, mint az öröm.
A negatív és pozitív jelenségek együtt alkotnak egységet, nem lehet külön választani őket.
Ha az ember nem érezné a fájdalmat, és talán teljesen elvesztené a gátlásait is, és olyan dolgokat követne el, amelyekre nincs magyarázat, és nem tisztelné a másik érzéseit.
Az ideális szerelmet egyébként nem lehet leírni, azt át kell érezni.
Óriási különbség van az idea és a valóság közt.
A nagy érzelmek mindig fájnak is egy kicsit, különben nem jelentenének semmit.
Ennek ellenére törekedni kell a boldogságra, a másikat tudni kell boldoggá tenni.
De mindig ott lesz a szomorúság.
Milyen szomorú lenne a világ szomorúság nélkül!- írta Márai Sándor.
Tamás
Szia!
Szomorúság van és lesz, ez így igaz! De, hogy ideális szerelem van-e vagy nincs, szerintem ezt tapasztalások útján érthető meg.
Addig meg felesleges verni a fejet a fába, és mormorni azt, hogy vakok vagyunk, vagy rabok!
Az elkeseredés és fájdalom egymás mellett lépkednek. A megkeseredett ember olyat is beszél amiben még talán ő maga sem hisz, de azzá teszi ami ő úgy érzi, hogy nem lehet!
Üdv: Mónika
Kedves Tamás!
Már egyszer mindezt leírtam, de sikerült a Napvilágnak kidobnia mikor kész lettem.
A versed nagyon szép, olyan szép, mint a szerelem, ameddig lángolni képes. Az egész vers mozgatórugója a vágyakozás, vágyakozás egy ismeretlen után, akiben megláttad a mindenséget. Az utolsó előtti versszakban mondtad ki azt, amire az egész vers érzelmi kötöttsége utal, a viszonzott szerelem vágyát, amit – gondolom – akkor annyira akartál. Veszélyes dolog úgy szeretni valakit, hogy még egy kissé sem ismered. Óriási csalódásokat tud okozni, és bizony azt nagyon nehéz kiheverni. Remélem megtaláltad amit annyira áhítottál! Üdvözlettel: Szilvi
Kedves Szilvi!
Jól fogalmaztál, itt tényleg vágyakozásról, a fellángolásról, és nem mélyen átérzett szerelemről van szó.
Ez ma már nem bír jelentőséggel, hisz a vers és a múzsa iránti "érzelmek" egyaránt a múlt részeit képzik, és pusztán szép emlékek.
Többé nem is akarok ilyen témájú művet publikálni, az érzéseimet inkább tettekkel fejezem ki.
Köszönöm.
Üdv.:Tamás