füttyszót ránt füleimbe az emlék
még mocorogsz is néha idebent
szemedre csalódás-masszát kennék
hogy ne lássam itt ezt az idegent
huncut-zöld szempár maradjon bennem
ahogy először nézett rám vágyva
szellemet űző boszorkány-herceg
(akarva hittem a semmit – hátha)
homályos képek, néhány napnyi jó
kényes izgalom, izzadt rajongás
a múltból lopva számtalan fotó
éjszaka pedig fogcsikorgatás
elmúlt; az az érzés már csak vendég
a gondolkodást immár rád hagyom
elfelejtenél, nem tudsz, mert ott ég
a körmeim nyoma a hátadon
6 hozzászólás
Ha elmúlt, hát úgy legyen, de érzem az emlék még eleven.
Veszélyesen eleven. Köszönöm, hogy olvastál, Tibor!
Ez is jó lett! Tetszenek a verseid, bár az igazság az, hogy ez mág csak a második, amit elolvastam. De ígérem a többire is sor kerül.
Kedves Boer,
ez a két vers épp ugyanazon ciklusból való, így stílusuk hasonló. Remélem, ha majd a többi közül is olvasol, ott is találsz kedvedre valót.
Köszönöm a véleményed!
Üdv: banyamacs
Nagyon tetszett nekem is, valóban nagyon jó verseid vannak..Gratulálok macsi!:)
Köszönöm, és azt is, hogy ilyen sok versemet olvasod! Annak meg különösen örülök, hogy tetszenek.
üdv, macs