Milyen érdekes, hogy a madarak akkor is repülnek, mikor nem látjuk őket!
Ez a gondolat jutott eszembe soraidra (azt hiszem Jim Morrisonnál olvastam valami ilyesmit).
Igen. Nem csak mi vagyunk!
Megragadott.
Olyan zen-es, nyugati környezetben.
Szép munka. Minden sora pluszt ad a versnek. Mind tartalmilag, mind az azt körüllengő hangulatot illetően. Gratulálok:
Köszönöm szépen mindkettőtöknek.
Igen, kicsit morbid, nyugati..
de optimista…
a szösszeneteimben nem mindig, de az életben többnyire ilyen vagyok.. cinikus, gúnyolódó, de mégis nyugodt és a napos oldalt néző, néha fájóan logikus mégis álmodozó….
ha nem is az egész lényem alapja, de azt hiszem azért sokminden belekerült ezekbe a sorokba.. 🙂
Szerintem ezt a versedet alapul véve majd kidolgozhatnád ezt a témát részletesebben is Ha jól emlékszem, már olvastam ilyet nálad a napvilágon, ahol pár sorból nőtte ki magát egy hosszabb vers. Jó lenne!
Hali!
Pont ez a lényeg… Hogy amikor az ember olyan helyzetben van, akkor nem látja. De attól még, hogy nem látjuk, úgy van. Mindenki a saját helyzetén keresztül lát, de attól még, hogy nekünk fáj, az egész világ nem lesz gonosz. 🙂
köszönöm, hogy olvastad és hogy hozzászóltál.
12 hozzászólás
Hmm.Morbiditás optimista csomagolásban.Meglepő….
Milyen érdekes, hogy a madarak akkor is repülnek, mikor nem látjuk őket!
Ez a gondolat jutott eszembe soraidra (azt hiszem Jim Morrisonnál olvastam valami ilyesmit).
Igen. Nem csak mi vagyunk!
Megragadott.
Olyan zen-es, nyugati környezetben.
Szép munka. Minden sora pluszt ad a versnek. Mind tartalmilag, mind az azt körüllengő hangulatot illetően. Gratulálok:
Kuvik
Köszönöm szépen mindkettőtöknek.
Igen, kicsit morbid, nyugati..
de optimista…
a szösszeneteimben nem mindig, de az életben többnyire ilyen vagyok.. cinikus, gúnyolódó, de mégis nyugodt és a napos oldalt néző, néha fájóan logikus mégis álmodozó….
ha nem is az egész lényem alapja, de azt hiszem azért sokminden belekerült ezekbe a sorokba.. 🙂
Szerintem ezt a versedet alapul véve majd kidolgozhatnád ezt a témát részletesebben is Ha jól emlékszem, már olvastam ilyet nálad a napvilágon, ahol pár sorból nőtte ki magát egy hosszabb vers. Jó lenne!
hmmmm….bár így lenne…gratulálok 4 sorban megfogalmaztad a lényegét az életnek…:)) teccik
örülök, hogy tetszik…
🙂
Igen… ez a lényeg (optimisták előnyben 🙂 )
bár igazad van, amikor a csőt nyomják a fejemhez mégsem tudom szívemből így gondolni, talán az én hibám, bár nem gondolom magam pesszimistának, sőt .)
egyébként meglepő, eredeti sorok grat
Hali!
Pont ez a lényeg… Hogy amikor az ember olyan helyzetben van, akkor nem látja. De attól még, hogy nem látjuk, úgy van. Mindenki a saját helyzetén keresztül lát, de attól még, hogy nekünk fáj, az egész világ nem lesz gonosz. 🙂
köszönöm, hogy olvastad és hogy hozzászóltál.
itt tetszik a nézőpont.
vagy az optimizmus, sőt egy kicsit irigyelem.
:)))
nem tudok mit mondani..
köszi
jó, hogy van mit irigyelni 😀
Csatlakozom az előttem szólóhoz! Szép dolog a “minden rosszban van valami jó” észrevétele. Nagyon remek alkotás! Így tovább!
Szépnek szép, de engem nem vígasztal 🙂 Viszont ez egy eredeti gondolat, és tetszik.
sok jót,
panna