nem várom a holnapot
most jó bújni a vasárnapi csendben
a mosógép duruzsol álmomban
tisztára mossa a kedvem
a szél táncol a levelek között
a parton permetez az eső
lágyan mintha csak cirógatná
a csónakot a hajós kikötőt
kevéske ember csücsül a köveken
repülőről csak pontok szegények
pedig mindegyikük egy regényt takar
elférnének a nagy beszélgetések
felületes a mostani világ
“ pénz beszél a kutya ugat”
teremtményei szárnyaló remények
magukra csukják a szálkás zsalukat
elalszanak a nedves félhomályban
előtte megszámolják a bégető napokat
10 hozzászólás
Szia Edit!
A cím nagyon találó!
"pedig mindegyikük egy regényt takar
elférnének a nagy beszélgetések"
Csoda jó gondolat!
Mindannyiunknak lenne materiál
sok sok kötetre
Akkor célba talált a gondolatom.
…és az helyett,hogy eszmecserét folytatnánk
és és és
"elalszanak a nedves félhomályban
előtte megszámolják a bégető napokat"
Ísmét egy nagyon értékes írás Töled
egyéni és ötletes
Gratulálok:sailor
Szép napot!
Nincs beszélgetés, csak rideg világ.
Köszönlek!
Kitűnő, értékes verset írtál.
Szeretettel gratulálok:
Zsuzsa
Köszönöm Zsuzsa!
Jól kifejezi a versed az elszemélytelenedést, elidegenedést egymástól és a magunk teremtette világtól. Kati
Köszönöm Kati!
ismét it
ismét idéznem kell:
"repülőről csak pontok szegények
pedig mindegyikük egy regényt takar"
Remek gondolat!
Szép napot:sailor
Ui hiányzol
Minden ember, egy történet.