Közelíts, érints meg…
Nem futok el, hacsak meg nem égetsz.
Keringő magasban – fények a toronyban,
és semmit nem mondtam…
Hagynálak, deríts fel…
Adnék pár jelt, végleg nem tűntem el.
Rejtek szentélyemhez tolvajkulcs egy-egy-nap.
Angyalmód megkaptad…
Amíg a képzelet szelíd, nem lehet vész.
Ne értsd hát félre álmaid, Életművész!
Látatlan ismerhetsz…
Keresztrejtvény, egy még meg nem fejtett.
Hallatlan ismerlek! Szeretlek, nem féllek,
féktelen természet…
Ennél több nem kellhet…
Gondold tovább, száguldjon gondolád!
Van, amit visz a víz, valamit hoz a víz.
Akvarell élet íz…
Amíg a képzelet repít, nem lehet vész.
Dédelgesd halvány szárnyait, Életművész!
12 hozzászólás
Az előző karnevál után most Velence-hangulat…
Jó! :)))))
Igen, talán kicsit velencei is. Most megyek a későbbi "durva":) feltárásodat elemezni. Elsőre nem is találok szavakat… Gondolkodom egy sort, és mesélek.
Az életművészeket mindig tiszteltem. A víz hoz, visz, mos hatalma van. A versednek van hozadéka nálam. Gratulálok! Sok szép alkotást kívánok!
Szertetettel:Selanne
Köszönöm, hogy olvastál Selanne!
Most éppen ráérek… más sokadszor olvasom a versed…
igaz, még nem reagáltál a lenti hsz-ra sem (de az egy "dolog":):)
Keresem, hogy "mi van" benne, de már egy jó ideje nem a tartalmat nézem, hanem a formát…
a szóhasználat, a szavak egymáshoz fonódása, a rímek is megérnének egy-egy misét…
A ritmust "kapom ki" az egészből most, még pedig onnan, ahol először meghallottam a lüktetést… Nagyon "durva" lesz, amit most elkövetek, és előre is elnézést kérek érte, csakhogy ez olyan ritmus, amit kár lenne jelekkel, betűkkel leírni…
folyt köv…
folyt..
Jön a "durva", ami így önmagában durva… mégis ott van az egészben… ott viszont zseniális:):)
"tolvajkulcs
egy-egy-nap.
Angyalmód
megkaptad…"
"Látatlan
ismerhetsz…"
"Közelíts,
érints meg…"
"Szeretlek,
nem féllek,"
"Ennél több
nem kellhet…"
"féktelen
természet…"
"Hallatlan
ismerlek!"
"tolvajkulcs
egy-egy-nap."
"és semmit
nem mondtam…"
eszméletlen… és ebből a hármas-lüktetésből még van jó néhány "elbújtan"… amit csak azért nem emeltem ki… mert fejbe fognak itt engem – okkal:):)- kólintani a "durvaságaim" végett
:):)
Ágnes! Valami csodálni valóan finom eszenciát vontál ki ebből a versből! Szabályos kis brill kő, amiről lehasogattad a murvát. A lüktetést talán azért érezted ki belőle mert ez a vers tulajdonképpen dal. Dalszöveg. A versszakok első és utolsó soraiban a … azt jelzi, hogy ott a gitárnak még van egy kis mondanivalója a sor végéig. Örülök és köszönöm, hogy ennyire felkavartak a gondolataim.
Amit én "kivontam", annak nem szabad látszódni, és hál' Isten nem is látszik… ugyanúgy, mint a rímeknek, ott kell lenniük a megfelelő formában, a megfelelő időben és a megfelelő helyen – de úgy, hogy ne lehessen észrevenni őket:):)
Legalábbis szerintem – aztán lehet, hogy mégsem így van:):)
Keresem a "verset", és talán egyszer majd megtalálom…
Köszönöm, hogy nem haragudtál meg érte:):):)
Szia!
Nagyon tetszik! Várom a továbbiakat!
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin! Ígérem, lesz még több is. Köszönöm.
Szép a versed.
Szeretettel gratulálok:
Edafelicia
Köszönöm szépen!
Üdvözlettel: ultraviolet