Alagút
Egy sötét ösvény a hegyen gyomrában
vagy félhomályos út az éjszakában?
Kitaposott ösvény a fák aljában.
Csalóka remény a magányban.
Sínpár? – én állok a vonat útjában?
Egy biztos! – fény van a távolban
és egyre csak közeledik
ahogy jön növekszik.
Ha nem sípol, ott végződik.
Ám hamarosan, egy új kezdődik.
Mi pedig belevágunk
gyors léptekkel masírozunk
hogy a fény eltűnjék mögülünk
annál jobban örüljünk
amint feltűnik majd előttünk.
2 hozzászólás
Kedves Béla!
Küzdeni akarást, elszántságot érzek a versedben. A költő lendületét, aki keresi az útját, ami néha sötétben vezet, néha pedig azt sem tudja, hogy jó úton jár-e…
Csak egy apróság: talán csak elírás az első sorban a "hegyen", jobb lenne így:
"Egy sötét ösvény a hegy gyomrában"
Judit
Kedves Judit!
Köszönöm szépen a hozzászólásodat!
Azt hiszem ez tényleg elírás lehetett.
A te sorod sokkalta jobb.
Szeretettel: Béla