Mikor az ember elveti a magot a földbe,
gondozza, ápolja – küzd, hogy fölnevelje,
óvja, hogy tövis ne kerüljön közé,
csalárdság ne tegye gyümölcstelenné.
Ha jó földbe vetette – a mag kihajt és felnő,
mert a jó föld magától-termő,
és még az Isten is megáldja,
hogy életet rejt a kalászba…
10 hozzászólás
Rövid versdt sokat mond, és nekem tetszett. Igaz, a sorokban biztosan nem számoltad a szótagokat, de a legnagyobbjaink versei között is olvastam már olyanokat, amelyek nem mindenütt szabályosak. Viszont olvasni jó volt a néhány sorodat.
Szeretettel: Kata
Köszönöm szépen kedves Kata! valóban nem számoltam, a gondolatra figyeltem csak…igyekszem majd máskor arra is fegyelni..
🙂
Örülök, hogy tetszett!
Szia!
A gondos munkának megvan az eredménye, áldás kíséri. (Legalábbis nagyon remélem, hogy így van.) Tetszik a versed.
Szeretettel: Rozália
Köszönöm kitartó figyelmedet kedves Rozália!:)
Szia!
Nagyon szép vers, örülök, hogy olvashattam!
Ági
Köszönöm szépen kedves Inesita, én örülök, hogy olvastad:)
Kedves sleepwell!
Nagyon kedves és finom kép… tetszik a természeti hasonlat és a befejezés…
"és még az Isten is megáldja,
hogy életet rejt a kalászba…"
ezt a két sort megőrzöm magamnak….
További jó alkotást kívánok Neked! 😀
medve voltam
Köszönöm szépen kedves medve, örülök, hogy itt jártál:)
Szia Sleepwell!
Versed időtálló. Nagyon tetszik, mert aktuális mindenkor, és minden korban.
Nekem személy szerint a Bibliát idézi: a "mustármag-jelenetet".
Köszönettel: Éjkirály!
Köszönöm kedves Éjkirály, örülök, hogy olvastad..