2024. december 23., hétfő
    Véletlenül
    Új írás létrehozása Fórum
    egyéb

    Áldást hozó tavasz

    SusanneBy 26 hozzászólás1213 megtekintés

    Könnyeivel köszöntött a sápadt ősz,
    burokba zárt a mardosó fájdalom,
    a távolból sem hallottam nászdalom,
    lelkemben a nincs már miért szava győz?
    mint koldus, kinek már semmi sem jut
    csakis apró morzsákat szórt az élet,
    csak egy kicsiny szoba maradt meg végleg,
    fejem felé legalább hajlékot nyújt.

    S nem kényeztetett a tél szépsége sem,
    eszembe jutott a boldog gyermekkor,
    mikor felhőtlen kacajunk szállt egykor,
    mit szívem zugában félénken rejtek,
    a mindent elsöprő fény hová illant?
    az új esztendő csupasz valómban ért,
    a boldogság csupán álmaimban élt,
    arca csak emlékképeimben villant.

    De meglepett az áldást hozó tavasz,
    kacaja zárt ajtókat nyitott előttem,
    s én bátortalanul, félve lépdeltem,
    oh, de régen vártalak te kis ravasz,
    felemelt bátran az élet kereke,
    lassan minden pillanat mosolyt fakaszt,
    ajkamat nem hagyja el többé panasz,
    féltőn ölel a lét áldott melege.

    S majd szépen közeledik a forró nyár,
    hűsítő árnyékát keresve lépek,
    tőle esedezve majd annyit kérek,
    tartson sokáig a vágyott boldogság,
    mert fény nélkül a világ olyan rideg,
    senkit ne érjen bú és szomorúság,
    mit adok, szeretetből épített ház,
    mi menedék, ha újra jő a hideg.

    Share.

    26 hozzászólás

      • Susanne on

        Kedves Mónika !
        Igen, a lelkem tele szeretettel, sokszor adnék is mindenkinek egy picit belőle 🙂
        Megtisztelő kedves szavaid olvasni versem alatt, igyekszem tökéletesíteni írásamat,
        bármilyen formáról legyen is szó 🙂

        Kellemes ünnepeket kívánok Neked is 🙂

        Szeretettel: Zsu

    6. Kircsi on

      Kedves Zsu!

      Nagyon szép lett ez a versed is, nekem személyesen a 4-ik versszak tetszik leginkább, ahogy a forró nyár hozza magával a melegséget, és a világ majd megtelik fénnyel. Mert erre van leginkább szüksége az embereknek. 🙂

      Szeretettel:
      Zsolti

    7. prince on

      Szia Keresztjányom! :))

      Végtelen optimizmusod sodró. Egy pillanatra sem szakadsz ki önmagadból. Adsz. Oly naturálisan, önmagadból fakadóan okozol örömöt. Valamiért nem csak a fény, a meleg okozta örömöt hallom ki. Az új dolgok kezdete is ott lapul.

      Mindig és örökké fiatalon tart a benned élő kedvesség, szeretet és életigenlés. Ez magyarázza számomra a már általam annyiszor felemlegetett mosolyodat.

      Köszönöm, hogy mindig édes derűt cseppentesz ebbe az időnként sötét, keserű világunkba. :))

      Szeretettel

      Zoli

      • Susanne on

        Szia Keresztapus !:)
        Sodró talán, de abban igazad van, optimizmusom törhetetlen,bár nekem is vannak rosszabb napjaim.
        A fény és a meleg… egyik sem létezik a másik nélkül:) Igen, új dolgok és történnek velem,
        ami pozitív változásokat okoz.
        Csak szeretnék örökké fiatal maradni, de lelkemben mindig az maradok.

        Én köszönöm, hogy mindig figyelemmel kíséred írásaimat és hangot adsz véleményednek:)

        Szeretettel: Zsu

    9. Finta Kata on

      Mit lehet mondani ilyen nagyon-nagyon-nagyon gyönyörűséges versre, drága Zsu! Mondhatom, hogy jól haladsz, verseid mindig egyre szebbek és jobbak. Jól forgatod a tollad. Én nem tudok választani a szakaszok között, mind sikeres, jó és szép.
      Szeretettel olvastam és gratulálok, további sikereket kívánva: Kata

    Leave A Reply