Eszköz vagyok. A te eszközöd,
véremmel vegyült a tinta,
-szánalom, kétely, bú fölött-
alant papír, mi tintás vérem issza.
Leláncol. Serceg a toll,
lassan szimbiózis lét ez,
beszélni készül, és fölém hajol,
majd egy világot összevérez
a megfogalmazhatatlan. Jajdulás,
máskor visító düh, s öröm,
cibál, rángat, hosszú vajúdás után
a megvalósulás rám köszön.
Eszköz vagyok. Néma, sercegő fogoly,
rabszolgája tollnak és papírnak,
míg mások szemében könny honol,
nekem a betűk félre dőlve sírnak.
8 hozzászólás
Hú, ezt nagyon jól megírtad! Csak használd ezt az eszközt, soha ne hagyjon cserben, mert érdemes írnod!
Barátsággal Panka!
Kedves Panka!
Nagyon-nagyon köszönöm a véleményt, és köszönöm a versre szánt időt.:)
szeretettel:
Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
A szokásos ismerősségen túl mintha valami klasszikus, ősi érzés, érzet áradna a versből. Nagyon szép, nagyon kifejező, kerek, kiegyensúlyozott. Engem az érdekelnek, hogy kinek szól a "te eszközöd". 🙂
Barátsággal:
Dávid
Kedves Dávid!
Ha jól értelmezem itt a dolgokat, akkor az érdekel, hogy kinek az eszköze vagyok, kire vonatkozik a "te eszközöd"? (Ha nem jól kapom el a dolgokat,bocsánat… manapság nem tudom mi van, félreértek ezt-azt…)
Ha ez a kérdés, akkor a válasz: Amikor a verset írtam, úgy gondoltam, hogy a vers eszköze vagyok, de azóta azon gondolkodom, hogy lehet, hogy az én eszközöm a vers. Ezt még nem tudtam eldönteni, lehet, hogy nem is kell, meg aztán nem is gondolkodom annyit rajta, hogy következtetést vonjak levonni, és lehet, hogy ez függ egy-egy vers jellegétől is. Ennyi volna.
Köszönöm, hogy olvastad, és írtál.
üdv:
Zsuzsa
Heló.
Simán gördülő, remek alkotás!
üdv:pdw.
Kedves Pdw!
Köszönöm, hogy olvastad.
üdv:
Zsuzsa
Komoly, jó vers és szerintem a benned lévő energia a mindenséged megmutató eszköze a vers, az óhaj, amit a versben másnak is, kinyithatóan elrejtesz.Gratulálok.
Kedves Futóinda!
Nagyon szépen köszönöm a véleményt, gratulációt!:)
Minden jót kívánok!
üdv:
Zsuzsa