Szaladnék, mint a szél,
árkon át, bokron át,
még az üveghegyen
is túlra.
Elfutnék oda is,
hol a kurta farkú
malac túr.
De nyomát már réges-
rég széjjeltaposta
a konda.
A kis Túr nem siet
"anyja kebelére",
s a bamba, nagy Tisza
sem várja.
Itt nincsenek hegyek,
és nincsenek mesék,
és vers sincs.
Csak elrongyolt rímek
buknak föl néha, és
merülnek vissza
a sárba.
Alföld
By szilkati
2 hozzászólás
Kedves Kati
Versedet olvastam, tetszett. Te is, mint én úgy látom,
hogy mindent amit látunk, írjuk le szép versben vagy
akár prózában is.
Szeretettel olvastam:
Finta Kata
Kedves Kata!
Köszönöm, hogy itt voltál. Nem valami optimista vers, de azért örülök, hogy tetszett.
Szeretettel: Kati