Látom magam a csendben,
szürkeségbe olvad hangom,
elvitte a szél kedvem,
már senkire nem haragszom.
Határban fütyül a táltos,
körötte habzik a lég,
vágtázva hajtják az álmok,
kíváncsi, karcsú a még.
Sarjadó fű alól semmi,
giliszta kunkora néz,
Istenem, miért kell lenni,
ha magány markolva kér?