A tűnő nyárban csendesülő alkony
pírral ékíti fáradt ég homlokát.
A nap is sóhajtva lebukni készül,
közelgő estnek emígyen hódolván.
Madarak még egy utolsót repülnek
csituló szellő hűvösödő hátán,
utána ők is megpihenni térnek,
sötét éjszaka jövetelét várván.
Levél sem rezdül, álmodni készül már,
néma lesz minden, csend üli a tájat.
Az est elégedett, végigsimítja
békésen nyugodt, bóbiskoló fákat.
13 hozzászólás
Nagyon szép őszi vers!
Gratula!
Barátsággal:Fél-X
Köszönöm Fél-X!
Örülök, hogy olvastad!
Szép álmos őszi vers, aludni tér minden.
Kedves Irénke, köszönöm!
Szeretettel, Judit
Szépen megfestetted az alkonyt, kedves Judit.
Szeretettel
Emese
Kedves Emese!
Nagyon örülök, hogy itt jártál!
Köszönöm!
Szeretettel, Judit
Csendes,nyugodt alkony, kissé méla, álmatag.
Szépen írtad le, szinte benne feledkeztem.
Gratulálok!
Alberth
Kedves Alberth!
Szerintem egy alkonynak illene ilyennek lenni…
No persze, ez nem egy nagyvárosi alkony.
Köszönöm, Judit
Kedves Judit!
Igazán békés, akonyi idil. Nagyon tetszik ahogy az "álmos estét" ábrázolod.
Szép versedhez gratulálok.
Szeretettel:Margó
Kedves Judit!
Igazán békés, alkonyi idil. Nagyon tetszik ahogy az "álmos estét" ábrázolod.
Szép versedhez gratulálok.
Szeretettel:Margó
Kedves Margó, nagyon köszönöm!
Szeretettel, Judit
szép és kellemes hangulatú vers
gratulálok
Köszönöm András!
Üdv, Judit