Nem tudunk már semmit tenni
Nincsen innen tovább menni
Tudunk tán még képzelegni
De bizony már nincs mit tenni
Be vagyunk már verbuválva
Menni kell egy látomásba
Látomásba új világba
Talán másik planétára
Elszálltak a lázas évek
Lelkes tervek szép remények
Átmulatott bódult éjek
Erős vágyak szenvedélyek
Holdfényben suttogó hársak
Elhidegült hitves ágyak
Emléke közt eltemetve
Elfeledve kirekesztve
Volt sok tavasz lihegő nyár
Szép szerelem ezüst sugár
Színes ősz és leborulás
Jő jön hát a végső múlás
Kifehérült szelíd fővel
Békélünk a teremtővel
S a leszálló szürkületben
Céltalan bolyong a szellem
4 hozzászólás
Kedves Zsenál!
Szerintem ha úgy próbálnád ezt a versedet megírni, hogy nem ragrímeket használsz, akkor ez a versed sokkal de sokkal jobb lenne!
hiszen pl. ha az 5. versszakot olvasom és elhagyom a sorvégekről az "is"-t akkor az a versszak is mutatja van érzéked a verseléshez! íme:
"Volt sok tavasz forró nyár
Nyárutón lágy holdsugár
Szeptember is lombhullás
Jöjjön hát az elmúlás"
Remélem nem veszed tolakodásnak, hogy mindezt idejegyeztem, de hidd el azért, mert úgy gondolom neked érdemes foglalkoznod az írással! (én is így kezdtem)
szeretettel-panka
Kedves Dpanka !
Köszönöm a figyelmed és a tanácsod. Legutóbb a "Mivé lettünk" megfogadtam. Átírtam és megtoldottam egy versszakkal. Sajnos politikai tartalma (!) végett nem közölték.
Üdvözlettel, Zsenál
Kedves Zsenál!
Pankával teljes mértékben egyetértek. Még színvonalasabbá tehetnéd versedet, ha nem ragrímeket használnál. A versednek van ritmusa, mondanivalója, mindenképpen írjál, érdemes csiszolgatni. 🙂
Üdvözlettel: Zsóka
Kedves Zsóka !
Ha nem vigyázok, még remekműveket csiholsz ki belőlem. Ettől függetlenül köszönöm a figyelmed és a jóindulatú észrevételeid.
Üdvözlettel, Zsenál