Alkony a parton

kései sétám messzire elűz
város zajától, csend, füzérre fűz
lépteim alatt, lapuló közöny
eláraszt sarat, sápadt fényözön

a Zagyva partra szeretek menni
oly megnyugtató egyedül lenni
gondolataim, fűzfalevelek
zizegnek bennem, mint égi jelek

fűzek fátyola, lehajló ágak
hulló levelük – kései vágyak
ezernyi kérdés közéjük rejtve
elsodort válasz, végleg felejtve

messzi kanyarban, hajlongó bokrok
díszben pompáznak, nagy, színes csokrok
száraz levél közt,viruló bogyók
csodálnak csendben csobogó folyót

hullámok hátán rohanó habok
összesimulnak, mint az angyalok
fakuló lejtőn, merengve állok
gondolatban a felhőkkel szállok

alkony tüzében fürösztöm lelkem
nyugalmat egykor, melletted leltem
látod elcsábít, természet szava
lassú léptekkel indulok haza

lépteim alatt a száraz avar,
gyöngyharmat könnyem, felszárad
hamar, irtások mellett, hajtások nőnek,
eltávolodom, a parttól, s tőled

2006-11-10