Tűztől vöröslik az ég alja,
A szél sietve, rohanva bukdácsol alatta,
A száraz ágak között nyögve felvisít
Egy pillanatra megáll; mindent elcsöndösít;
Majd, tovább fut, s léptei nyomát követheted
Ott fent fellegek felett.
Alkonyat
By AnnaBy Anna
3 hozzászólás
Szia Anna!
Jó gondolatpk és szép vers…
Engem csak az "elcsöndösít" zavar.. Nem igazán magyaros…
Az elcsendesít talán jobb lenne. Az is lehet, hogy én eltördelném kicsit, hogy ne legyenek
olyan hosszúak a sorok.. Valahogy így:
Tűztől vöröslik az ég alja.
A szél sietve, rohanva
bukdácsol alatta.
Száraz ágak között
nyögve felvisít,
egy pillanatra megáll;
mindent elcsendesít;
majd, tovább fut,
és léptei nyomát követheted
Ott fent…a fellegek felett.
De ez csak az én véleményem.
Nem akartalak bántani, mert egyébként szép ez a vers:)
Kedves Braunel!
Köszönöm a hozzászólásod. Örülök, hogy tetszett a vers és hogy érdemes arra hogy valaki kezébe vegye és kicsit formáljon rajta. De én megmaradnék az eredeti változatnál, nekem úgy tetszik. Hisz nem vagyunk egyformák.
Üdv.:Anna
Ott fent, a fellegek felett, léptei nyomát követheted…
Gyönyörű vers.
S tényleg követed léptei nyomát?
Gondolsz-e néha néha rá?
S vajon meddig?
Meddig tudsz
hűségesnek lenni?
Üdv: Gergő