a horizont vörösben izzik
de tisztán látszik az ég kékje még
fáradtan ül a táj szemén a csend
fürkészi az égalj titkait
mi után kutathat
mit készül elnyelni újra az est
a suttogva bujdosó
titkok szavakká simulnak
alkonyat
By JodieBy JodieBy Jodie
5 hozzászólás
Kedves Jodie!
Nagyon szép a versed, rövidsége ellenére különös hangulatot áraszt. Viszont nem egészen értem, miért kis betűvel írtad a címét? Úgy látom, sok versednél van így…
Üdv: Borostyán
Általában akkor kezdünk nagybetüvel, ha mondant eleje, ebben a versben nincsenek mondatok, se írásjelek. Vagy akkor ha tulajdonnév. A kortárs költészetben sokak mindent nagy betüvel kezdenek(mármint minden sorkezdetet), vannak olyanok akik csak, akkor ha mondat kezdődik, és vannak akik se nagybetüt se írásjeleket, nem használnak, ez a vers ilyen.
Sziasztok!
Köszönöm Michelangelo, hogy ilyen szakszerű választ adtál 🙂 Valóban így van. Szeretem a szabad verseket, a szabad írást, ezért van sok olyan versem, amelyekben nem tolonganak az írásjelek, sem a nagybetűk.
Szintén egy példánya a diplomámba íródott verseknek, és örülök, hogy a rövidsége ellenére is sikerült egy kicsit visszaadnom a hangulatból!
Üdv, Jodie
Helo Judie. Nagyon jó ez a vers írásjelek nélkül is, sőt nekem így tökéletes. Sokszor elhagyom én is a jeleket, és itt most ez nagyon jó. Elismerésem
Ez nagyon finoman,rejtelmes – könnyedén érintett
meg,mint az alkonyat.
elismerésem:ruca