Csendes az alkonyat,
aranypára lengi,
madárka a dalát
mára már nem zengi.
Mélázva hallgatom
napszállta hangjait,
zizegő neszének
apró mozgásait.
Kicsit még fürdőzik
úszó fellegekben,
s ragyogása fakul
tűnő szépségében.
Arcomat megmártom
bíbor búcsújában,
langyos melegének
utolsó lángjában.
Átjárja lelkemet
végtelen nyugalom,
s megfáradt napomat
útjára bocsátom.
12 hozzászólás
Kedves Judit!
Bánatodat vigye a kismadár, tavasszal pedig vidámságot hozva jöhet vissza! Na de most nyár van, szép napokat, és ne szomorkodj!
szép versedhez gratulálok!
szeretettel-panka
Kedves Panka!
Valóban, jobb a vidámság, mint a szomorúság…
Kár, hogy néha nem határozhatjuk meg.
Köszönöm, Judit
Kedves Judit!
Nagyon szép ez az alkonyat. Jót ringatóztam közben. Megnyugtató szép képekkel teleírt versedet örömmel olvastam.Köszönöm a megnyugtató érzést mi a versből áradt.
Szeretettel üdv: Vali
Köszönöm Vali!
Szeretettel, Judit
Kedves Judit!
Egyszerűségében nagyon szép, szinte népies hangzású versed szinte láttatja az olvasóval szépséges és tiszta természeti képeit.
Gratulálok, nekem tetszik a versed!
Alberth
Kedves Alberth, ennek nagyon örülök?
Köszönöm, Judit
Szép alkonyatot festettél elénk!
Gratulálok!Üdv:Pityu
Kedves Pityu, nagyon köszönöm!
Üdv, Judit
"Mélázva hallgatom ", olvasom szép versedet.
Szeretettel
Emese
Kedves Emese!
Szép is egy nyári alkonyat, érdemes benne elmerülni…
Köszönöm, Judit
Kedves Judit!
Gyönyörű!
Ahogy olvastam, végig beleképzeltem magam! Igen, ilyen egy alkonyat!
Szeretettel:
Nairi
Köszönöm Nairi!