Alkonyat és Hajnal
Régi történet tudom én ezt már,
Hisz Nap apa és Hold anya szerették egymást.
Figyelték a másikat télen-nyáron,
Hosszú utat téve meg virágon-fákon.
Éjszaka és Nappal követte a másikat,
Eltaszítva őket szerelmüket, vágyukat.
Ezer évekig nevettek és sírtak,
Messze egymástól elveszetten ríttak.
Elmenének egyszer teremtő Urukhoz,
Elpanaszolván bajukat: tartozzanak egymáshoz.
Bölcs, öreg király gondolkodóba esett,
Hosszú időn át megoldást keresett.
Hogy mi lett a döntés? Tudjuk mi azt rég,
Nap és Hold este-reggel szerelemben ég.
Alkonyat és Hajnal két szép viráguk,
Szép tájaknak ékes bíboruk.
5 hozzászólás
Ez nagyon szép. Elöttem van ahogy kerülgetik a Földet egymást követve majd mikor egy Napfogyatkozás alkalmával együtt hálhatnak és megfogannak Alkonytok és Hajnalok. Gyönyörű.
Kedves Titanilla!
Nagyon bájosan írtad meg a két szerelmes "történetét", gratulálok:)
Üdv: Borostyán
Kedves Titanilla ez szép lett:)
Ez gyönyörű..méghogy nem a te műfajod…
nagyon ügyes vagy…csodaszép ez a vers…
üdv:Siren
Kedves Titanilla!
Bár a versekhez nem értek, de ez nagyon tetszett. A szemem előtt látom, a két "szerelmest" ahogy követik egymást, de nem érik utol a másikat.
Myrthil