Az én drága asszonyim
kit szeretek nagyon – nagyon
most nagy bajban van, tudom
csupán a kiutat nem találom
amire rámutatva
majd belé karolva
a sötétből kisétálnánk
s a versírást folytathatnánk
közösen.
Mert, míg én nem beszélek
ő megteszi helyettem eleget.
Így én kiírom magamból
minden, apró gondolatom
Ám benne kavarognak az érzések
a belső feszültségek egyre nőnek
mint kuktában a belső nyomás
félek! – mi lesz, ha jő a robbanás?
Ha utána újra írna? – fene bánja!
Ám, ha nem lesz több verse, novellája
attól félek kiürülne, legőzölne belőle
a kedves, érzelmes költőnő
maradna egy kemény kő
egy csodaszép márványszobor
melynek lelke vándorol
kutatja a porhüvelyét
itt hagyott családját, szerelmét…
Ám, bízom a szerencsénkben
hogy szép lesz a mese vége.
A múzsa csókját most ő kapja
többé nem lankad a tolla
versek, prózák tömkelege
s, boldogság árad belőle
mostantól – mindörökre!
Alkotói válságban
By Krancz Béla
4 hozzászólás
Szia!
Az alkotói válság nem jó dolog, magam is átestem már rajta, kívánom, hogy feleséged írói kedve minél előbb visszajöjjön.
Szeretettel: Rozália
Kedves Rozália!
Először is bocs a hosszú hallgatásért.
Az alkotói válságnak úgy látszik közben vége,
A párom keze újra alkot, teleír most minden lapot.
Köszönjük a hozzászólásodat,
és kerüljön messze az ilyen és minden bánat.
Szeretettel: Béla
Szerintem ez csak átmeneti állapot. Néha nem is árt egy kis szünet, annál jobb alkotások születnek később.
A múzsa csókja legyen veletek.
Baráti üdvözlettel Samu
Kedves Samu!
Először is elnézést a késői válaszért.
Köszönöm szépen a hozzászólásodat.
Igazad van , és már véget is ért közben.
A csókot köszönjük, nagyon jól esett.
Neked is hasonlót.
Baráti üdvözleem: Béla