Áll a harcos, rezdületlen,
Tépázza szél, eső veri,
Szeme éles, higgadt erő,
Oldalán a kard pihen.
Szikra lobban, penge villan,
Árnyak hada, sora retten,
Káprázat és illúzió,
Porba hullva, elcsitulva.
Harcos térdel hűs patakban,
Tiszta forrás habja fonja,
Merítkezik önfeledten,
Lótuszfényű öntudatban.
2 hozzászólás
Kedves Musa no Hikari!
Jó a verse, de a rímeket hiányolom belőle. Néhány helyen lehet érezni őket, de ott is csak halványan.
A.í.: Faddi Tamás
Kedves Faddi Tamás!
Örülök, hogy tetszik a mű. Egy verset, nem a rímek tesznek verssé. Ha egy embernek tetszik, már elérte célját az alkotás.
Tisztelettel:
Musa no Hikari