Állati versikék

Állatkerti ketrecében
rám nevet a zebra,
ő úgy látja, hogy én vagyok
rácsok mögé zárva.

Állatkerti uszodában
úszni kezd a jegesmedve,
nehéz ebben a bundában,
mégse hagyja el a kedve.

Milyen állat a láma?
Füle van és patája.
Van ám neki nadrágja,
vastag, gyapjúkabátja.

Nem fázik a láma talpa,
pedig nincs is cipő rajta.
Sűrű szőrme a bundája,
nézd milyen jól illik rája!

Háziállat lett a láma
gyönyörű a szempillája.
Hasonlít a rokonára,
teve volt a nagypapája?

Nem teve Ő, hanem láma,
távol él a rokonsága.
Okos szeme csodálkozik,
emberekkel barátkozik.

Baromfiak mind vakok,
udvar dísze én vagyok!
repülök, ha akarok,
mert a gyöngytyúk én vagyok!

Gyöngysorokkal nyakamon
kószálok az udvaron.
Gyöngytyúk volt az én anyám,
mi lehetett az apám?

Keselyű volt az apám,
gyöngytyúk meg a jó anyám?
Tyúk vagyok vagy keselyű?
Jaj, az élet keserű!

Fácán vagyok, földönfutó.
Földönfutó, kakaskodó,
kerülöm a vadászokat,
kergetem a kotlósokat.

Farkas ül az állatkertbe(n)
elhagyta az életkedve.
kóborolni volna jó,
dalolja a kisrigó.

Farkas-fiú, farkas-lány
életében mit kíván:
elbújni az erdőben,
futkározni esőben.

Szürkefarkas bánatos,
nem is kíván enni most.
Futkározna a széllel,
minden farkas-testvérrel.

Én vagyok a hernyó-herceg,
az én anyám velem henceg.
Határtalan falánkságom,
levél nem marad az ágon.

Ahány levél leng az ágon
mindegy szálig megkajálom.
Majd selyemkabátot veszek,
s hernyóból pillangó leszek.

Hernyó voltam, lepke leszek,
múltam s jövőm ismerheted.
Most mi vagyok kiskomám,
selyemből van kis szobám?

Én vagyok a kiskakas,
tollam ékes, tarajas.
Tyúkjaimat őrizgetem
az udvarban terelgetem.

Én meg itt a tyúkocska,
a fejemen bóbita.
Egész nap csak kapirgálok,
tojást tojok, kiabálok.

Gúnár Gerzson a nevem,
kukoricát kedvelem.
Van, hogy méregbe jövök,
fújtatok és röpködök.

Liba Lili, kislibám,
szépen, sorban gyertek ám!
Libamama így vezet,
jó légy és fegyelmezett.