Csak várok, minden nap, minden percében.
Hallgatok, hisz minden szavam ott van, szívedben,
s ott van minden percem lelkedben.
Várok, s közben a lassan telő napok meg-meg állnak.
S ha tovább indulnak, ólom lábakon járnak.
Mondd kedves, mikor látlak?
Csak várok, mint vonatra váró utas a pályaudvaron,
Ő elmegy, de én egyedül maradok a peronon…
Ülök, s az emlékeinket lapozom idebent.
Szólnak hozzám, nem hallom, nem engedek be idegent.
2 hozzászólás
Csodaszép … komoly , őszinte szerelmi vallomás.
Nagyon tetszik. Örömmel jártam nálad.
Köszönöm Zsike!:))
Örülök, hogy elnyerte a tetszésedet!
Gyere máskor is!