Álmatlan álmok

álmatlan éjeken
játszanak énvelem
a sejtelmes rejtelem
tünde képei
nem üzen semmi valót
a félálomba holt küzdelem
csak messze lenn
a tudat alatt
halad az út, lombos alagút
nyílik a kék nyárfák
sírásán át
könyörögnek a hideg kövek
madarak voltunk
viharos sorsunk
a földre dobott
hogy ott
tapossatok ránk
régen elhalt imánk
a tavaszi dal
mint diadal a semmi felett
már nem lehet
hangos felelet
az elmúlásra
de lehet
könyörgés a feltámadásra