Nyárban ragyog a városi ég,
kéklő őszi kis semmiség.
Belvárosi kávéház koffein gőze,
üres szívekben újraébred.
Fehér szalvéta tépázott álma,
asztalra hullott régi vad románca.
Muzsikál az eliramlott életünk,
sóhajokat hajtogat képzetünk.
Álmatlan parkokat kutat az esti szél,
holdfény oson át az ablakunk alatt.
Sose keress az őszben több napsugarat.
11 hozzászólás
Szia Alkonyi!
Ez az írásod hozta talán eddig a legszebb hangulatot!
az elöbbiek is,de itt annyira kihangsúlyozott,szinte
´tapintani´
Ez a két sor meg különösen remek
"Fehér szalvéta tépázott álma,
asztalra hullott régi vad románca."
Köszönöm szépen 😊
Örvendek, ha a hangulat átérződött 🙂
"Muzsikál az eliramlott életünk,
sóhajokat hajtogat képzetünk"
Nagyon tetszett csodaszép hangulattal
festett írásod!
Szeretettel:sailor
Szép napot!
Szia Alkonyi! Líra, vagy epika? Líra, persze, tudom, hogy az, ahogy olvasom, mégis mintha egy bús régi történet bontakozna ki lelki szemeim előtt. Vagy lehetne akár egy Zilahy-regény felvezetője. A hangulata egyedülálló! Szeretettel gratulálok: én
Megtisztelő,hogy így vélekedsz 😊
sóhajokat hajtogat képzetünk."
Találó!!!!
Szép estét:sailor
Szia!
Gyönyörű verset írtál.
"Fehér szalvéta tépázott álma,
asztalra hullott régi vad románca."
Gratulálok:
Zsuzsa
Kedves Zsuzsa😊
Igazán jó érzés ,hogy tetszik írásom számodra.
A kiemelés pláne öröm 😊
Nyárban ragyog a városi ég,
most nagyon is
Szeretettel:sailor
Szép nyári vers, kedves Alkonyi!
Merengő hangulatú..
Tetszett!
Szeretettel: gleam
Köszönöm szépen gleam 😊
Örültem jöttödnek 😊