– hangod keresve –
gúnyolva kúszik az este
homokszemek peregve
számlálnak kínos perceket
– míg szenvedek –
az éj megásott bamba kút
mely csorba álmok temetője
minden mi jó volt, tovafut
így árván fekszem, s éberen,
mert ha lehunyom szemem
szemhéjam mögött már
– csalfamód –
odafestett emléked terem
3 hozzászólás
Kedves dreaming!
Gyönyörűszépet írtál megint!
Ezek a megszemélyesített fogalmak…
Ha a végeredmény ilyen, mégse volt hiába, mi elvitte álmodat…
Köszönlek 🙂
Szia Dreaming!
Igen szépre sikeredett az álmatlanságod: ritmusosra, dallamosra.
Tetszett! 🙂
Szeretettel: Kankalin