álmodik a táj-
lágy szellőről álmodik
-madárdalról, virágokról
tavaszi záporról,
zöld fű illatáról
szikrázó csillagról…
…mézédes csókokról,
illanó, ábrándos
kedves dallamokról,
arcomat simító
holdsugár-harmatról,
nevedet sóhajtó
vágyódó magamról,
elcsukló hangomról,
Szédítő, bódító
lelkemet gyógyító
bűvös pillanatról…
4 hozzászólás
Kedves Dreaming!
Tetszett a versed, néha álmodik a táj, és álmodunk vele együtt mi is. gratulálok!
Barátsággal Panka!
Kedves Dreaming!
Boldog az az ember aki tud álmodni, és szerelmes az az ember, aki ugy tud álmodozni mint te. A te álmaidhoz Victor Hugo idézete fejezi ki legjobban azt amit mondani szeretnék:
"Aki vak és szerelmes, duplán vak. Az ilyen álmodik; az ábránd az álom kenyere: aki megfosztja a szerelmet ábrándjaitól, az táplálékától fosztja meg. Az ember minden rajongást felhasznál képzelődéséhez: mind a testi, mind az erkölcsi rajongást."
Egyszer talán, a nagy Ő is, be fogja ezt látni, és utánna eggyütt álmodoztok.
üdv. toni
Szépen álmodozol együtt a tájjal. Addig jó, amíg álmodni tudunk és szép álmaink vannak.
Kívánom, hogy sokáig tartsanak a szép álmok!
Üdv. Kata
Sziasztok!
Mindannyitoknak köszönöm 😀
Toni: ezt én is csak remélni tudom 🙂
Szép estét!
dreaming