A teremben ülök, vagy mégsem
Valahol kispatak szökik
A sziklafalból – fülem hallja.
A tanár magyaráz, vagy mégsem
Valahol fiatal virág serjed a
Réten – szemem látja.
A diák felel éppen, vagy mégsem
Valahol kis gidácska szökken a
Hűvös szélben – szívem látja.
A kréta sercen, vagy mégsem
Valahol fiatal madárka párt
Keres éppen – lelkem hallja.
A fű zöldell a réten, vagy mégsem
Éppen sinus cosinus gördül ki
Tollam végében.
A víz csordogál medrében, vagy mégsem
Éppen vissza-visszarévedek,
S nézem: mutat a térképen.
A vadkan vágtatat az avarban, vagy mégsem
Éppen görbületet ír le a táblára szépen
S látom: tanárom kezét.
A sirály szárnyal a szélben, vagy mégsem
Éppen vissza-visszarévülök,
S hallom: „így szól a nemzeti dal.”
3 hozzászólás
hát rímek közül nem minden tetszik, olyan furcsa, de az érzés nagyon ismerős az elkalandozásról…….szoktak belőle gondok lenni…..
üdv
Nekem nagyon tetszik, szép. Az érzés is elég ismerős…
szép képekkel tarkítottad a verset, de kár, hogy a szerkezete, a felépítése nem sikeredett úgy, ahogy a képek 🙁
A versszakok kezdősorainak végén lévő ,,vagy mégsem'' néhol nagyon erőltetett, s csak a szótagszámot növeli, meg megadja azt, hogy minden első sor rímeljen egymással. A 7. versszakból teljesen kihagyhattad volna ezt a végződést, úgy még szebb lenne a vers. Megmondom őszintén valahogy így képzelem el, erre gondolok:
Vadkan vágtat az avarban,
s görbületet ír a táblára
tanárom remegő keze.
A rímeket pedig jó lenne, ha csiszolnád, s máris nagyon jó vers lenne. Eddig csak versikének megy el, de bízok benne, hogy sikerül neki megadnod a végső formáját.
Sok sikert kívánok! Írj minél többet!