Mindketten csapzottak voltunk.
Két fénylő szempár a zöld éjben.
Verssé olvadt gondolataim záporoztak
fogaim közül az arcára, szemgödör tájékra,
hogy végigmossák a pírt két kicsiny patakban.
Fogyott a Garrone, hozzá kontrasztként olcsó cigi.
Nem dohányzom, de szükség volt a füstre,
amibe elrejthettük arcunk,
s nem tudtuk,
a füst táncol-e köröttünk,
vagy a bódító zene ringatott-e – …
Az ágy már közel volt,
s csak ittunk, mi, fiatalok,
függetlenek és merész lázadók.
Templomunk falai tébolyult arab táncosokként
omlottak ziháló testünkre,
s az idő is kizökkent,
felborítván mennyei kettősünk minden kapcsolatát
a külvilággal.
Álmodtunk.
6 hozzászólás
ez a kedvencem a verseid közül.
olyan szinten átjött a hangulat(legalábbis amit én ennek a hangulatának vélek), hogy most ki is vagyok egy kicsit akadva.
minden elismerésem.
Hát igen!
Erre mondhatnák azt, hogy mindennek nevezhető,
csak “nyáladzónak” nem!
Kezdem érteni, hogy a hozzászólásaidban mi az, ami nem jön be Neked.
Valóban nem akarod kín-rímekkel gyötörni az agyadat.
Annyira, de annyira egyéniség vagy! /csupa nagybetűvel/
Csodálatosan jelenítetted meg két fiatal lélek együttlétét.
Ez a vers tetszik a legjobban, amit eddig olvastam Tőled.
Gratulálok!!
No, ez már igen! Én pár napvilágos társunknál már kifejtettem, hogy alapvetően rímpárti vagyok, de ha valaki a képeket úgy rakja össze, akkor esetleg rímek nélkül sincs hiányérzetem, és ezt most sikerült összehoznod! Gratulálok hozzá, tényleg jó lett!
ja miután elolvasta felhívott sírva hogy milyen jó lett, és aznap én nagyon berugtam és egy másik lánnyal ittam és csókolóztam
Nagyon jó vers, mondhatnám szuper! Nagy-nagy gratula!:)
Rettentően tetszik a stílusod! Gratulálok!