1
Szállnak a fecskék,
mordul az ég.
Jajdul a kékség,
közeleg az éj.
2
Hosszú az éj,
bukfencel a bohóc, a Nap.
Lágy szellő támad rád,
vigyázz, védd meg magad.
3
Zajok mintázzák füled,
felborulnak a füvek,
pattog a labda,
bezárul a nap.
4
Kezed leborul arcod előtt,
heves áram jár végig.
Nem szólsz semmit,
hallgatsz az Égig.
5
Nem mondod el senkinek,
tovább gyötör az álom,
aláhullasz az ágyon,
simogatnám lelkedet.
6
Kezed megtört,
simogatása messze jár.
Megállsz arcod előtt,
kevés lesz most a nyár.
7
Ez a hetedik.
Ez magam vagyok.
Messze az álmom,
sodor az éj.
8
Eztán már nem így lesz.
Megeszed kenyered,
száll a nyár,
a tél már nem talál.
9
Hozzá nem beszélsz.
Szemed nem simogat.
Az álmod még veled van,
ne lépd át árnyadat.
10
Ennyi elég lesz már.
Lassan a Hold rád nevet.
Feledd most álmaid,
keress másokat!
11
Hozd a fényt,
engedd, hadd járjon át.
Emlékezz, ne feledd
életed legszebb nyarát.
12
Tavaszt keress most,
énekeljenek rigók,
tanuld meg énekük,
dalolj te is velük.
13
Mogorván áll a tó,
hullámok alszanak.
Ne nézz oda!
Álmuk elszalad.
14
A Te álmod is kinevet.
Ne higgy neki,
csak rád mosolyog,
csak hiteget.
15
Ez a nap is elmúlt,
már egy másik az úr,
de ugyanolyan,
csak lassan eltelik.