Álmomban fentről szemléltem a Földet,
különös volt, mert nem láttam embert;
nem járt autó, busz, villamos… egek!
Kihalt volt minden, az utcák, a terek;
nem játszott gyerek, senki sem dolgozott,
csak fű tört fel a város kövezete között;
nőtt a gaz, gyom lepte be és közöny,
börtönök udvarán liliomözön;
nyitva voltak kapuk, s omlottak a falak,
mindenütt szél csapkodta ajtó és ablak;
láttam fecskét, rigót, sok-sok galambot,
fenn a magasban a pacsirta dalolt;
Néztem: élt a város, mint egykor, élt a Föld,
minden csupa virág volt, és gyönyörű zöld,
ide végtelen béke és nyugalom költözött.
Csak éppen ember nem volt az élők között.
10 hozzászólás
Hm. Nem hiányoztunk a földről amíg nem voltunk, és feltehetően nem fogunk hiányozni akkor sem,ha nem leszünk. A természet megoldja ezt a problémát is, mint bármi mást.
Tetszett a versed.
Valószínűnek tartom, hogy nem fogunk hiányozni, ha nem leszünk, de azért örülök, hogy csak álom volt, bár kissé lidérces.:)
Köszönöm, kedves Szusi.
Ida
…van ember, és sokszor mintha mégse lenne.
Szépen kiléptél önmagadból.
Szeretettel
Emese
Köszönöm kedves Emese. Azért jó, hogy csak álom volt…
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Az idő végtelenjében csak egy másodperc az amit az emberiség a Föld leigázásával tölt el. Mégis számunkra milyen fontos másodperc ez.
Tetszett a versed, nagyon szépen megénekelted azt a világot amikor mi már nem leszünk, az pedig főleg rajtunk múlik, hogy mennyi ideig népesítik be az emberek ezt a bolygót.
Szeretettel:
Millali
Köszönöm, kedves Millali, hogy olvastad a versem, örülök, hogy tetszett. Ami azt az egy másodpercet illeti, vagyis, annak a töredékét, meg majdcsak kibírjuk már valahogy.:)
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Micsoda jövőkép ábrázolás! Borúsan szép. Lehet, hogy egyszer valóban így lesz…az ég ne adja, de már mindent el tudok képzelni….
Üdvözlettel: Szilvi
Kedves Szilvi!
Nem tudhatjuk, hogy lesz, mégsem szeretném, ha így lenne…
Köszönöm, hogy elolvastad a versem.
Szeretettel
Ida
Kedves Ida !
Milyen furcsa álom lehetett! Brrrr….De azért valami mégis szíven ütött !
Hiányoztak az ember szükségletei és maga az ember.Helyette béke és nyugalom költözött,
és élt a föld.A valóságban is lehetne kitalálni valami hozzáhasonlót.Mondjuk egy kevés ideig
egyszerre az egész emberiséget lefektetni, egyetlen napig pihenni! Megállna minden
s talán egy napra fellélegezne az öreg Föld.Ha beválna akkor ki lehetne dolgozni egy ütemtervet és megismételni!
Mindig sok szeretettel olvaslak és gratulálok különleges megközelítésedhez ami arról szól mennyire aggasztó a jövőnk. Üdv.F.
Milyen igazad van. Jó lenne pihentetni ezt az öreg Földet olykor-olykor, de ott, ahol immár 7 milliárd ember él a golyóbison, sajnos lehetetlen. Azt már csak valami katasztrófa, vagy valami módon csak maga a természet képes elintézni. Mi emberek képtelenek vagyunk bármiben is egyetérteni, főleg ekkor tömegben. Ez lesz a vesztünk, sajnos. Így válik valóra az álom, amit ugye nem igazán szeretnénk…
Az utolsó mondatodnak nagyon megörültem és köszönöm.
Szeretettel
Ida