Ha az álom ablakai lecsukódnak,
Repülhetsz egyenest tündérvilágnak.
Hol a parti sziklákat nyalja az álomi tenger,
A habos szirteken tündér énekel.
Elbódit, elcsábít e földöntúli dal,
Mint a szirének éneke vonz, magához csal.
Csak nézed az álomi lányt mámorosan,
ahogy a hold fényében fürdik ruhátlan.
Csillagfény ragyogja be ajkát,
Átöleli a sötét a tünde lánykát.
Most csak édes hangja simogat,
Az óceán is csendben küldi a hullámokat.
Simogatják a tarajos fodrok a tündér lábát,
Hallani véled a szerelmes tenger csókját.
De a te ujjaid érintik arcát,
S ő küldi cserébe angyali mosolyát.
Ébredsz. A hajnali fény rohan az ég közepén,
Kihunynak a csillagok az éj szekerén.
5 hozzászólás
Nagyon szép!
Különösen azért,mert az érzések szépek,tiszták!
Az,amit ´erzünk´,legyen mindenkinek a saját ´titka´!
Nagyon tetszett!
Grat:sailor
Köszönöm!
Az álmok fő témái voltak a versemnek, sokszor inspiráltak írásra.
Az utolsó két sor ,pedig a kedvenc soraim közzé tartoznak:
"A hajnali fény rohan az ég közepén,
Kihunynak a csillagok az éj szekerén."
Szerelmes érzéseidet álmaidban éled újra. Szép ez a tündérvilágod.
Szeretettel gratulálok: Ica ( o
Korabeli versed tetszik nekem. Több helyen nagyon szép költői szavakkal fűszerezed. Mint előbb már jeleztem, tehetséged van a versíráshoz. Sokat írjál, itt lesznek olvasóid.
Sok szerencsét kívánok a munkádhoz.
Szeretettel: Kata
Köszönöm! Akkoriban a reneszánsz olasz költészet volt a kedvencem, hatása látszik erősen ezeken a verseken.