Veled álmodtam
az éjjel
a Dombnál voltunk
fogtam a kezed
a víz felszínén
felhők úsztak
a nap villant a tükrén
amikor megöleltél
amikor
két karommal
megöleltelek
Csókjaidban
minden méz éa
tűz volt
az ég egy darabja
ránk borult
nevetett
forró ujjaidban
száz tigris vonaglott
ahogy
rámkulcsolódott
a tenyered
már nem számított
hol vagyunk
köröttünk nem volt
senki sem
megszünt minden
külvilág
csak te voltál
és csak én
s ez a még forró
őszi nap
odafent
2 hozzászólás
Kedves István!
Mily szép álmot láttál!:)
Sugárzik belőle a melegség,
Kívánom egyszer beteljesedjék!
Kedves Dóra
köszönöm. Szeretettel
István