Álmomban láttam jövőmet,
Meglátogattam első ősömet.
Kérdeztem Tőle, hogy, s miképp fogok élni,
De válaszul azt súgta:
A halál angyala időmet már méri.
Ajándék vár Rám,
S az nem más, mint a halál.
A halál? Kérdeztem.
De ajkát szó nem hagyta el.
A halál?
Kérdeztem újra.
Várt pár percet, majd így mondta:
A sors a halált adta jussomnak!
Azóta folyton ezt hallom.
Álmomnak már rég vége szakadt,
S én itt fekszem a föld alatt.
Öröklétre kárhoztam,
S ezen jár az eszem itt is, Minduntalan.
Álom
Szerző: Hirig