Álom az életem pedig nem születtem jóba,
De szavaim elfagytak miket a Nap perzselt a hóba.
Egy hullócsillag vagyok, amit nem fékez meg semmi sem,
Elporladok az éterben hát ez lesz majd a végzetem.
Horizonton nem látok túl a látvány már nem kárpótol
Jó pár okból mondhatom,hogy szeretni nem érdemes
Mert ha megszeretsz egy embert a képlet úgyis végzetes.
Ez tényleges, én tisztán látom a világot,
Zsebemből egy cigit kirántok és rágyújtok.
Így megtörik a fény a füsttel telített oxigénben,
Nem tudom mi történik lelkem zavaros tengerében.
Létemet megmérgezték a szavak miket mondtatok,
hogy tiszta szívből szerelmet és ölelést nem kaphatok.
Ez rossz dolog de amíg tudok kapaszkodok,
Talán egyszer fent leszek és jó dolgot tapasztalok,
persze életem során még jó dolog is történhet,
Így happy and-el zárulhatna ez a végtelen történet.
De én még kivárom a tudattalan holnapot,
Hol szép szemednek őszinte és szép szavakat mondhatok
Hol két szemednek tüzétől a napfoltokba olvadok
Ahol két kezednek fogságában nem árthat már senki sem
és ,hogy volt értelme az életemnek talán így már elhiszem.
3 hozzászólás
Wow! Ez annyira jó volt! Nagyon tetszett! A mondanivaló, a kidolgozottság, meg úgy a egész! Gratula! Tényleg nagyon jó volt! Én is szeretnék ilyen jól írni… 🙂
Szia!
Köszi a pozitívumokat. Örülök, hogy tetszett:) Szép napot!
Kedves Baki!
Ez az írás már számomra egyedibb, mint amit az imént olvastam. A második sor nagyon tetszik, + a 12. -13. sor. viszont itt is a ragrímek gondjaim, de ez egyéni problémám, 🙂 meg itt-ott kényszeresnek tűnnek számomra a rímek pl. kapaszkodok-tapasztalok, a lezárás viszont szerintem egészen pofás. Úgy gondolom, ha ilyen ritmusban írsz még egy kicsit egyedibb megfogalmazással teljesen jó lenne, bár így sem rossz.:)
üdv:
Zsuzsa