Ébren álmodok tiltott álmokat
lábam beleremeg itthagyott illatodba
kurta kis árnyékom bánatosan lebeg
temérdek sóhajom szökik az égbe.
Távolról is hallom suttogó imád
zenébe költöm könyörgő szavaid
jól tudom, örökké nem hallgathatom.
Alakod, mint illanó délibáb
csillog utunk macskakövén
elvakít a pillanatnyi fény.
Ölelésem pillangók szárnyán röppen
beleszunnyad puha paplanodba
lágyan takarja álmod, míg felkel a nap.
2 hozzászólás
Nagyon szép képeket használsz. Könnyed, boldog szerelmes verset írtál. Gratulálok hozzá: Colhicum
Kedves Colhicum!
Köszönöm szépen, örülök, hogy tetszett!
Jodie