Puha léptekkel haladok,
mint szellő a felhők tetején.
Bár nem sokáig maradok,
de míg itt vagyok, szeretlek én!
Szeretlek, mert bennem élsz,
bennem, mit te ki nem tépsz!
S ahogy ver szívem szüntelen,
úgy nő az érzés én bennem.
Lopva melléd ülök míg alszol,
álmod csendesen vigyázom,
s míg kint a jó és a rossz harcol,
itt bent neked tán hiányzom.
Majd eljön a reggel, hajnal hasad
felkelsz, de álmod a párnán marad.
Hideg van, nem fűt a kandalló,
nem fázol, mert veled van a szó.
A szó, mit a füledbe súgtam,
mikor elmentél kedvesem,
amit akkor ott neked mondtam,
érzem bőrömön, s testemen.