Itt ülök az álom szigetén,
csak várlak, egyre csak várlak.
Tudom, hogy látlak talán egyszer,
velem leszel, szívembe zárlak.
Rád gondolok ha fenn jár a hold,
mikor a csillagok gyúlnak.
Nem értem, hogy mi ez az érzés,
olyan, mintha örvény dúlna!
Tested lomb, én vagyok a levél,
szeretetem issza fényed.
Fészekben ringatsz lágyan, féltőn,
már érzem illatod, lényed.
Tudom, hogy csak nékem létezel,
forró csókoddal üdvözölsz.
Reszketek erős karjaidban,
örökké bennem tündökölsz.
Tekinteted lágyan simogat,
mint galambnak, búg a hangod.
Testünk csendben összeborul.
Úgy lüktet a szívem! Hallod?
2 hozzászólás
Ritka az ilyen romantikus és egyben szókimondó vers . Kiérezni a lüktető szívet, de a ritmikája inkább elringató.
üdvözlettel: G.
Kedves Gergely! Igazán jól estek kedves szavaid!!! :)))))