1. Jéghideg ágyon fekszem, s az álmom
a múltba repít, ahol érzelem lángol.
Vad zene szól, hol a Tűz a nagyúr,
vele olvad a jég, álmom lángokban ég.
R: Egy elképzelt világ,
hol testem halhatatlan lény,
egy álom – valóság,
melyben szikrázik a fény.
Végtelen forróság,
kell egy kis bátorság,
mikor átléped az álom kapuját.
2. Reszket a testem a szürke homályban,
megfagy a szívem a jéghideg ágyban.
Vágyom a lángot, a fényt a sötétben,
egy forró álmot a tűz melegében.
R. Egy elképzelt világ…
3. Jéghideg ágy,
egy forró vágy
kell, hogy érezd
szükségem van rád.
Vad Mennyország,
tűz forróság,
de tudom mindez
csak álom – valóság.
R. Egy elképzelt világ…
Jéghideg jégcsapok,
ha nem vagy itt, megfagyok,
megfagyok vagy meghalok,
de ha érzem tested, felolvadok.
Most már forró az ágy,
befűti szenvedélyes vágy,
nem kell már az álom világ,
mert ez a vad őrült valóság.
R. Egy elképzelt világ…
2 hozzászólás
Az elején a hideg kiráz és a végén megnyugszik az ember, mert szép a valóság.
Tibor
Sosem tudom honnan jönnek ezek a gondolatok elő a fejemből, de van több ilyen versem is. Félrevezet az ihlet talán…