Elmúlt sok év, mióta először láttalak,
Még mindig úgy tűnik, csak téged vártalak,
Nem tudom miért, de csak rád gondolok,
Amíg szeretlek, mindig veled vagyok.
Ha nem vagy velem, akkor marad a képzelet,
Neked ez is öröm, most ezt képzeled,
De vak mozi, mit nem láthat szemem,
Mintha álmodban simogatna két kezem.
Ki vagy nekem, hogy rád gondolok,
Nálam jobban mondják a szónokok,
Mert én sokmindent nem mondhatok,
Amikor csakis hozzád rohanok.
Zsenge fű? Vagy fényes árnyék?
Kire bármikor sokáig várnék,
Te vagy nekem az egyedülálló lény,
Bár az élet sokszor rideg és kemény.
4 hozzászólás
Kedves István !
Nagyon tetszik a versed,amit a kedvesedhez írtál,igazán szeretheted,mert
nagyon érzelemteli sorok. Gratulálok.
Szia!
Köszönöm, hogy olvastál. Szent igaz szerelmem ma is a régi. Már akkor tudtam ezt, amikor 17 éve megismertem. Azért is vettem feleségül.
Kívánom, hogy neked is hasonló érzéseid legyenek. Ha már megtaláltad az igazit, vigyázz rá.
Szívélyes üdvözlettel: István
Kedves István!
Nagyon szép a versed, minden benne van aminek egy szerelmes versben benne kell lennie!
Igazán érzelmes és szívhezszóló!!
Üdvözlettel:Mónika
Kedves Mónika! Köszönöm dicsérő soraidat. Örülök, hogy tetszik és kívánok Neked sok ihlet gazdag órát. Üdvözlettel: István