az éj ma csöndes titkot üzen nekem,
lassan süllyedek álmok tengerébe,
ólmos pilláim alatt remény terem.
Szendergésembe szövi magát fényed,
csend kuporog már odakint mindenen,
idebent felzeng bennem édes lényed,
mert már a boldogság mellettem pihen.
Némaság…távolban árnyak motoznak,
lélegzeted nesze álomba ringat
– ki tudja mit cipel hátán a holnap-
Karolsz, s én magam helyemre fészkelem,
szelíd szíveink egyszerre dobognak,
ránk vonja csodás fátylát a szerelem.
8 hozzászólás
Szia Éva!
Sok szonettet van szerencsém olvasni mostanában. Szerencsére. Szépen merítkeznek soraid a szerelembe.
Szeretettel:Selanne
Szia kedves Selanne!
Köszönöm a látogatást, és a véleményednek is nagyon örülök 🙂
Szeretettel: Éva
Kedves Dreaming,
ismételten megállapítható nagy jártasságod az álmodozó, szerelmes versek terén. Nagyon szép!
Kedves Irén!
Igen – főképp mostanában – zömmel szerelmest írok :)))
Köszönlek!
Mindennek oka van, talán az álmainknak is.
Jó okom van arra, hogy ezt leírjam, mert örömmel olvastam versedet!
Gratula!
Barátsággal:Fél-X
Szia Fél-X!
Örülök figyelmednek – köszönöm szépen 🙂
Üdv:Éva
Kedves dreaming!
Ó de szépet írtál megint!
"szelíd szíveink egyszerre dobognak"
Lehet-e Nálad boldogabb?:)
Nem!…úgy érzem, nem :)))
Köszönlek, kedves Dóra!