Minden olyan váratlanul indult,
csak egy egyszerű üzenet volt…
Aztán jeleket küldtél,
s kusza gondolataimba léptél.
Meglepett, hogy elérted nálam,
csak a megfelelő pillanatot vártam.
Teltek a napok, s a hetek,
majd hirtelen megjelentél nekem.
Bűvkörödbe kerültem teljesen,
megszólítottál, s én a tiéd lettem.
Aztán eljött az a bizonyos nap,
minden porcikámmal akartalak.
Beszélgettünk, s te megszédítettél,
minden vágyamról kikérdeztél.
Végigsimítottad hajamat,
gyengéden a fülemet csókoltad.
Ha nem fontál volna karjaidba,
összecsuklom abban a pillanatban.
De erős ölelésed megóvott mindentől,
csókjaiddal halmoztál ízedből.
Perzselt a vágy a testedért,
hálával tartozom mindenért.
Azt kaptam tőled, amire vártam,
beteljesítetted minden vágyam.
Időt kértem, s te megadtad nekem,
órákkal később már a tiéd lehettem.
Magadhoz húztál, kényeztettél,
kóstolgattál, s ízlelgettél.
Átadtam magam az élvezetnek,
részese lettem az életednek.
Gyengéd-vad összeolvadásban egyesültünk,
majd mindent elölről kezdtünk.
Extázisból extázisba zuhantunk,
egy másik dimenzióba jutottunk.
De ezzel véget ért az álom,
nem hitegettél, kár várnom…
Ennyi volt, pár óra csupán,
de nem csalódtam benned, GOODBYE!
2 hozzászólás
Ninike! Ez a modern-szerelem?
Inkább úgy fogalmaznék, hogy az az illúzió, amit a mai fiatalok többsége kerget…
Szép volt, jó volt, de nem tartalmas… Az igazi szerelem összehasonlíthatatlan ezzel…