Áloműző

A képzelet új álmot szül,-
És egy régebbi megsemmisül,
Hiúan épített szép fellegvárak,
Hullnak porba s Kínoznak árnyak!
–
A vágyaknak nincsen határ,
Nem tart be semmit, nincsen szabály,
Túl merész ábrándnak kövéből épül,-
Mit a valóság bosszúsan szétgyűr!

Miért kell az álmokkal élni?
Azt mond meg hogy kell a szebbet remélni?
Ha múlik az éjfél vagy hullik a csillag,
Elmondom Álmaim s kívánom mind azt!
–
Lassan a remény is meghal,
megtörik lélek, és mondja hogy nincs baj,
Majd jön az oly lassan ébredő bánat,
Mely mennyire éles, és mennyire fájhat!