maradt a csend a pillanatnyi nyugalom,
halk talpakon oson a halványuló fény,
lassan ölel a mérhetetlen oltalom,
házunk előtt a fákra hajol a sötét,
csak hazafelé ballagnak emberek,
a lenyugvó nap is bezárja fénykörét,
így köszönt rám a zavartalan nyári est,
néhány utcai lámpás ablakomon át,
hívogató ágyamra árnyékokat fest,
pihenni hív e lassan szendergő világ,
nyugszik a lélek, álomvirágába rejt.
8 hozzászólás
Nyugalmat, békét árasztó, álomba ringató vers ez, drága Zsu.
Nagyon szép.
Szeretettel!
Ida
Köszönöm szépen drága Idám, lassan megnyugszom én is…
Szeretettel ölellek: Zsu
Kedves Susanne!
Hát, azt már tudtam,hogy az "ÁLOMVIRÁG" egy egyszerű, mindennapos használathoz való légzésfigyelő készülék márkaneve, de nekem most mégis, még ennek tudatában is, e versedre stílszerűen elállt kicsit a lélegzetem, oly gyönyőrű lett!Versed nem mindennapivá tette hangulatom!
Gratula!Szép gondolatból még szebb lett!
Kedves dalmay !
Nagyon szépen köszönöm, hogy meglátogattál és olvastad versemet.
Igen, tudom, hogy egy légzésfigyelő márkaneve, de nálam egészen mást jelent,
s úgy látom, te is elfelejtetted pár pillanatra, hogy milyen is a valódi.
Ez azén saját kicsi Álomvirágom 🙂
Örültem kedves szavaidnak, köszönettel és szeretettel: Zsu
Kedves Suzanne!
Természetesen jobban tetszett az írásod, mint az a vacak készülék, össze sem lehet hasonlítani azzal…Te már egy mesébe hajló virágálom vagy szépséges költészeteddel!
Nagy-nagy szeretettel:dalmay
Kedves dalmay !
Túlzásnak érzem, de nagyon megtisztelő a véleményed, szeretettel köszönöm: Zsu
Kedves Susanne!
Szelíd nyugalom és béke…
Álomvirágodnak csodás erkélye! 🙂
Nagyon szép hangulatot közvetít versed!
Kedves Dóra !
Remélem sokáig süt még a nap erre az erkélyre:)
Köszönetem kedves szavaiért !
Szeretettel: Zsu