Mennyi rojtosra vágyott álom,
Néz rá a szívemre,
És arra kéri, hogy ne lássa senki más.
Majd ha egyszer megtalálom,
Ki a szürkét kiszínezze,
Annak elmesélném, hogy mit ér e látomás!
Mennyi halott szempár támad,
Ez az ember vajon él-e?
És nem értenek, mert más vagyok, mint ők.
Mert a túl hűs szív ki fárad,
és a seb már kínnal éget,
Amit belém vágtak túl szeszélyes nők.
1 hozzászólás
Szia
Az álmainkat, mik szürkék, valóban csak az arra érdemesnek tartott embernek szabad elmondani.Ezt megérezzük, és tudjuk, Ő, csak Ő teheti szinessé4
Nagyon tetszett:Szeretettel:Kriszti