Aludj csillagom

Elpihen a nagyvilág, a nap is aludni tér,
sötét házak közé álomport hint az éj,
a vén hold is ásítva les be az ablakon,
álmodj szépeket, aludj csillagom.

Vigyázom álmodat, mesélek sokat,
szomorút, vidámat, olykor bolondosat,
elmesélem milyen hét pötty van a pillangón,
álmodj szépeket, aludj csillagom.

A katicabogárnak óriás a csápja,
a kockás hátú vízilovat a szájába rántja,
aki éppen lovagol egy fénylő csillagon,
álmodj szépeket, aludj csillagom.

Az elefánt hosszú nyaka felér épp az égig,
napsütötte ormánya a náthától fénylik,
a sündisznó odaröpült, lett nagy vigalom,
álmodj szépeket, aludj csillagom.

Ahogy visszafelé röpült, csőrét tátva,
az egér kipottyant, épp fel egy fára,
a zsiráf ezt látta, kinek szárnya fájt nagyon,
álmodj szépeket, aludj csillagom.

A bölcs béka rögtön kezelésbe vette,
péklapát kezével össze-vissza verte,
mi lett végül a zsiráffal azt én sem tudom,
álmodj szépeket, aludj csillagom.

Csend ül a vidékre, elpihen az erdő,
nagyokat horkol egy bárányfelhő,
sötétek a házak, alszik már a város,
aludj már el végre, a mama is álmos.