Néha, oly meztelen a Nap. Szikrafényes.
Meleg burájába fogad, és ott vagyok,
míg tétován mártózók színes tükrében,
tőlem távol úsznak a könnyes bánatok.
Itt nem vagyok álnok, bár, itt sem vagyok szent,
csak a Nap bíborában egy romló porszem.
Ha fellegek kavarnak, őrült fellegek,
durván megrezzennek a szívdobbanások.
Kétes éltem zavarában, viharában
egyszer elveszem, és örök némaságban
enyém lesz az örökkön zajos végtelen.
Ám, addig, ahogy a fák is koronáznak,
Bár, télen fáznak, de új virágra lelnek.
Hát rezzenjek még a rút világ poklában,
Legyek karanténba zárva, de még sem félni,
leszek, amíg a szívem szívekhez vezet,
ragaszkodom, mert érzem, van, aki szeret.
9 hozzászólás
Költői sorok, zártan is tavaszi sodrásban.
Üdv. Á. E.
Köszönöm kedves Emil!
Szeretettel: panka
Kedves Panka!
"egyszer elveszem, és örök némaságban
enyém lesz az örökkön zajos végtelen."
micsoda sorok!
Ihlettel telítettek!
…és a befejezés remekül illik a mai dolgokhoz!
"Legyek karanténba zárva, de még sem félni,
leszek, amíg a szívem szívekhez vezet,
ragaszkodom, mert érzem, van, aki szeret"
Kellett idéznem…mert szebb mondatokat nem
lehet találni…
Szeretetettel gratulálok:sailor
Ügyelj magadra
Köszönöm kedves Sailor!
Szeretettel: panka
Szia kedves Panka !
Mesteri sorok, remek vers és nagyszerű befejezés.
Gratulálok, szeretettel és öleléssel : Zsu
Köszönöm kedves Zsú!
Szeretettel. panka
Kedves Panka!
Addig jó amíg van aki szeret, könnyebben lehet elviselni a terheket, a bezártságot is!
Versedhez szeretettel gratulálok
Ica
Köszönöm kedves Ica!
Szeretettel: panka
“Legyek karanténba zárva, de még sem félni,
leszek, amíg a szívem szívekhez vezet,
ragaszkodom, mert érzem, van, aki szeret.”
Nagyon tetszett. Maximálisan azonosulni tudok vele.
Szeretettel: Rita 🙂